Eszter és Krisztián esküvője
Volt valami egészen különleges ebben az esküvőben.
Egyrészt Eszterrel évek óta együtt alkotunk vagy egyikőnk vagy másikónk víziója vagy éppen a kettő összeolvadásából. Mindeközben volt szerencsénk beszélgetni és barátokká válni.
Amikor Krisztián megkérte Eszter kezét a meseszép, hófödte Tátrában, majd kiugrottam a bőrömből.
Persze titkon azt kívántam, hogy bárcsak ott lehettem volna lefotózni, fotós agy, nem tagadom.
Nos, ha ezt a pillanatot nem is, de sok más csodálatos momentumot
én örökíthettem meg az életükből, amiért nagyon hálás vagyok.
Először is nézzétek meg a helyszínt, amit választottak. Minden részletében átgondolt,
szeretettel és kifinomult ízléssel megalkotott hely ez.
A Kinfolk Cottage , amint Eszter elküldte a linket rá, belopta a szívembe magát.
A dekorral és az átgondolt részletekkel, színes virágokkal és nem utolsó sorban
az egyedi ültetőkártyákkal ez az esküvő minden szegletében Eszter lelki világát tükrözte.
Nagyon szépen kiegészítette a letisztult bézs világot ez a színkavalkád, amit Papp Zsófi
segítségével közösen alkottak. Szívvel-lélekkel készült ez a projekt.
Meg kell mondjam, hogy az ilyen esküvőknek teljesen más a rezgésszintje,
ahol ilyen erős közösség egy célért van jelen. És tényleg jelen vannak.
A néptánc, egy olyan erős köteléket fűz a tagjai közé, hogy az embernek az az érzése,
hogy ők ténylegesen egy család tagjai.
Eszter esküvőjét úgy vártam (mondjuk hozzá, hogy szinte), mint a sajátomat. Arra számítottam,
hogy nagyon izgulni fogok, mert azért valljuk be, minden esküvő előtt van bennem egy egészséges drukk, izgalom. Most viszont, olyan nyugodt voltam végig, mintha csak haza mennék.
Az emberek is szeretettel fogadtak és egyből tudtam, hogy minden rendben lesz.
Ehhez biztos hozzásegített az is, hogy a férjem is velem volt, aki nélkül nem is tudtam volna megcsinálni, legalább is biztosan nem így, ezt a napot.
Amíg én bent fotóztam a készülődést, addig Peti kint meg tudta örökíteni a vendégvárás pillanatait is, segített amikor valami nem volt kéznél és hirtelen kellett, de több olyan képet is készített, amiért igazán kár lett volna, ha lemarad, mert én nem tudok egyszerre két helyen lenni. Főleg a nagyobb létszámú esküvőknél szoktam ajánlani, hogy jobb, ha van két fotós, aki egy csapatban játszik, úgymond, mert más-más szögeket tudunk befogni.
A szertartás is nagyon személyreszabott volt, egyrészt a szertartásvezetőnek,
Kornreich Linának, köszönhetően,
másrészt a saját maguk írt fogadalom és szerelmi vallomás miatt.
Annyira szép volt, kedves, őszinte, vicces, megható.
Szeretem látni ezeket az emberi kapcsolódásokat, mert sok-sok éven keresztül
nem láttam ilyenre példát és most már látom és el merem hinni, hogy lehetséges.
Még egy csomó szép dolgot tudnék mondani, de ha érdekel Titeket hallgassátok meg Esztertől,
hogy számára milyen volt ez a nap: A nagy nap I részletek, hagyományok, megannyi szeretet.
Ezzel a néhány portréképpel zárom is soraimat, szerintem ehhez nincs is mit hozzáfűzni.
Egy valóra vált álom.
