Családi fotózás - nem a nagy könyv szerint
Tavasztól őszig mindig megszaporodnak a családi fotózások, amiket egyre jobban szeretek, mióta nyitnak az emberek afelé, hogy ezeknek a képeknek sem kell sablonosnak lenniük. Nem kell mindig a kamerába nézni, nem makulátlan, élére vasalt ruhákban feszíteni, és olyan valamit mutatni, ami nem jellemző a családra. A legfontosabb az, hogy mindenki jól érezze magát és ez egy családi kis program legyen, ne pedig kötelező megdermedés a kamera előtt. Persze le kell tudni a klasszikus fotókat is minél gyorsabban, aztán indulhat az ereszd el a hajam.
Fotózás során a legfontosabb mindig az, hogy a legkisebbhez és legelevenebbhez igazodunk. Így egy perc nyugalom sincs, de unatkozásra sincs idő, ami szerencsére azt eredményezi, hogy rengeteg spontán, őszinte pillanatot tudunk elkapni menet közben. Egyensúlyozás ez a rednezés és megfigyelés, az ötletelés és alkalmazkodás, a fotódokumentáció és művészi szemlélet között.
A kedvenc részem az, amikor látom, hogy a család mennyire örül a képeknek és főleg, hogy az anyukák is láthatóak a képeken, mert többnyire otthon Ők azok, akik fotózzák a családot és csak ritkán sikerül közös képet elcsípni róluk, ahol önfeledtek is lehetnek.
Amit még nagyon szeretek elkapni, ha a fotózás menete engedi, az néhány kettes pillanat a szülőkről, akiknek valószínűleg nem gyakran jut eszükbe vagy lenne módjuk páros fotózásra menni, és nyilván ez már nem is prioritás, de mégis nagy becsben tartott képek tudnak lenni.
Réka családjával már második éven van szerencsém együtt alkotni és elmondhatom, hogy a jó képek ugyanannyira az Ő érdemeiket dícsérik, mint az enyémet, csak együtt működhet. Hálás vagyok Értük és Értetek, akik el tudjátok engedni magatokat a fotózás alatt és együtt valami igazán különlegeset tudunk megörökíteni.
